Halálos kimenetelű közúti balesetet okozó rendőr járművezetési alkalmasságára irányuló vizsgálat tapasztalatai
Absztrakt
Jelen tanulmányban egy eseten keresztül bepillantást nyerhetünk a hatósági pszichológiai pályaalkalmassági vizsgálatba, a mérőeszközök értékelésébe és értelmezésébe. A protokollt, kutatásom témájához illesztve, kibővítettem olyan kérdőívekkel, amelyek segítségével átfogóbb képet kapunk a trauma kiváltotta faktorokról is. Érdekesnek véltem közelebbről megvizsgálni, hogy egy, a közrendet védelmező rendészet tagja, miképpen értelmezi és éli át azt, hogy ezúttal ő sértette meg a jogszabályt. Az, aki munkája során a közbiztonságot tartja szem előtt, állandó kapcsolatban áll az emberekkel, szinte minden nap találkozik gondjaikkal, nehéz helyzetekben lévő állampolgároknak nyújt segítséget, munkaidőn kívül jogsértő magatartást tanúsító személyként viselkedhet. Kíváncsivá tett, mennyire képes felelősségteljesen viselni tettének következményeit, illetve hogyan képes megküzdeni a traumatikus élménnyel. Miután ugyanazt a szituációt egy másik szerepben tapasztalta meg, ezáltal saját élményt szerzett, vajon változás érzékelhető-e a személyiségében vagy inkább egy korábbi fejlődési szintre csúszik vissza, regrediál?
Hivatkozások
Aranyos J. & Major R. (2005). Kezelő jellegű intézkedések megalkotása a közlekedési bűncselekmények körében. Belügyi Szemle, 53(4), 32-52.
Bencs Zs. (2011). Az osztrák kockázatvállalási kérdőív (FRF.2) magyar adaptációja. Alkalmazott Pszichológia, (3), 81-93.
Bukasa, B., Kisser, R. & Wenniger, U. (1990). Computergestützte Leistungsdiagnostik bei verkehrspsychologischen Eignungsuntersuchungen. Diagnostica, 36(2), 148–165.
Endler, N. S. & Parker, J. D. (1994). Assessment of Multidimensional Coping: Task, Emotion and Avoidance Strategies. Psychological Assessment, 6(1), 50–60. https://doi.org/10.1037/10403590.6.1.50
Elander, J., West, R. & French, D. (1993). Behavioral correlates of individual differences in road-traffic crash risk: an examination method and findings. Psychological Bulletin, 113(2), 279–294. https://doi.org/10.1037/0033-2909.113.2.279
Foa, E. B. (1995). Posttraumatic Diagnostic Scale Manual. National Computer Systems.
Hajduska M. (2008). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.
Horowitz, M., Wilner, N. & Alvarez, W. (1979). Impact of Event Scale: A Measure of Subjective Stress. Psychosom Medicine, 41(3), 209–218. https://doi.org/10.1097/00006842-197905000-00004
Herman J. (2011). Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Háttér Kiadó – NANE Egyesület.
Oláh A. (1985). A Kaliforniai Pszichológiai kérdőív [California Psychological Inventory - CPI] tesztkönyve: pszichológiai vizsgálóeszközök országos regisztere. Munkaügyi Kutatóintézet.
Oláh A. (2004). A megküzdés személyiség tényezői. A pszichológiai immunrendszer és mérésének módszere. In Boross A. & Pléh Cs. (Szerk.), Bevezetés a pszichológiába: Olvasmányok és feladatok a lélektan alapkérdéseinek tanulmányozásához (pp. 631–664). Osiris Kiadó.
Pilling J. (2012). A gyász hatása a testi és a lelki egészségi állapotra. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem.
Ryb, G. E., Dischinger, P. C., Read, K. M. & Kufera, J. A. (2009). PTSD After Severe Vehicular Crashes. Association for the Advancement of Automotive Medicine, 53, 177–193.
Tedeschi, R. G. & Calhoun, L. G. (1996). The Posttraumatic Growth Inventory: Measuring the positive legacy of trauma. Journal of Traumatic Stress, 9(3), 455–471. https://doi.org/10.1002/jts.2490090305
Weninger, U. & Krupan, C. L. (2003). Használati utasítás az ART 2020 Standard tesztkészülékhez. Kézirat. Fordította: Jávorszky K. Wien: Kuratorium für Verkehrssichereit. DRIVE Sicherheit-Service.
.png)
