https://ojs.mtak.hu/index.php/allatkozl <p>Az 1902-ben alapított Állattani Közlemények célja a zoológia szakterülete hazai és a nemzetközi eredményeinek bemutatása, a tudományterület magyar nyelven történő művelésének fenntartása és fejlesztése. Elsősorban – de nem kizárólag – olyan eredmények ismertetését adja, amelyek előadás formájában elhangzottak a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály előadóülésein. A folyóirat korábbi köteteire visszatekintve az összes neves magyar zoológus írása megtalálható benne, köztük jelentős tudománytörténeti és értékelő, összefoglaló munkák.</p> Magyar Biológiai Társaság hu-HU Állattani Közlemények 0002-5658 https://ojs.mtak.hu/index.php/allatkozl/article/view/22510 <p>130 évvel ezelőtt vettek végső búcsút kortársai Frivaldszky Jánostól (1822–1895), a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának első igazgatójától. Jelen írás kollégái személyes visszaemlékezései és Frivaldszky János saját, papírra vetett gondolatai alapján foglalja össze, tekinti át azt a bő 40 évet, amelyet a múzeum kötelékében töltött, különös tekintettel Frivaldszky János és az Állattár kapcsolatára.</p> Viktória Szőke Copyright (c) 2026 Állattani Közlemények 2026-05-26 2026-05-26 111 1-2 10.20331/AllKoz.2026.111.1-2.2 https://ojs.mtak.hu/index.php/allatkozl/article/view/23263 <p>Jelen közleményben Csiki Ernőre emlékezünk születésének 150. évfordulóján. Csiki Ernő (1875–1954), a magyar entomológia egyik legkiemelkedőbb alakja, 1897-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Állattári Osztályára, ahol úgyszólván haláláig dolgozott. Nyugdíjba vonulása után külső munkatársként továbbra is részt vett az Állattár munkájában. Kutatásai elsősorban a bogarakra irányultak, ugyanakkor több más állatcsoportról is közölt tanulmányokat. Legjelentősebb műve a&nbsp;Kárpát-medence futóbogarait ismertető német nyelvű monográfia, amely máig alapműnek számít. Múzeumi tevékenysége alatt a Bogárgyűjtemény példányszáma 120 000-ről több mint egymillió példányra emelkedett. Mintegy 400 új fajt írt le, több mint 500 tudományos közleményt publikált, összesen mintegy 9000 oldalon.</p> Győző Szél Anna Somogyi Copyright (c) 2025-12-23 2025-12-23 111 1-2 10.20331/AllKoz.2026.111.1-2.1 https://ojs.mtak.hu/index.php/allatkozl/article/view/22410 <p>A vidra (<em>Lutra lutra</em>) a vízi életközösségek emlős csúcsragadozója. Érzékeny az antropogén zavaró tényezőkre, többek között a szennyezésre, így a vizes élőhelyek egészségének indikátor faja. Előfordulásának ismerete és állományának felmérése fontos információkat szolgáltat a természet- és a környezetvédelem számára. Terepi felmérésünket 2023 télvégi időszakában a Balaton északi vízgyűjtőterületén 104 mintavételi helyszínen végeztük, standard vidra előfordulás és élőhely felmérő módszert alkalmaztunk. A felmért helyszínek kétharmadán kimutattunk vidra előfordulására utaló elsődleges nyomjeleket (pl. ürülék, lábnyom). Figyelemfelkeltő a negatív helyszínek magas aránya (34%), ami az azonos módszerrel végzett magyarországi felmérésekhez képest a legrosszabb. Pozitív helyszíneket legnagyobb arányban a Balaton parti sávjában (92%), legkevesebbet kisvízfolyásokon (52%) találtunk, utóbbiak egy része a felmérés időszakában ki is volt száradva. A régióban a vidra számára a legmegfelelőbbek az 1 méternél mélyebb vizű, dús vagy foltszerű növényzeti típussal rendelkező vizes élőhelyek. Az emberi tényezők közül jelentős hatással van a faj jelenlétére a szemétlerakás mértéke. A vidra jelenlétének a kimutatásában nagy szerepet játszanak a hidak, mert alattuk előszeretettel hagyják hátra nyomjeleiket. Esetünkben a kör alakú, valamint a híd alatti padka nélküli hidaknál volt a legrosszabb a jelenlét kimutatás. Felhívjuk fel a figyelmet az egyre gyakoribb aszályok miatt egyébként is sújtott, átalakított medrű kisvízfolyások veszélyeztetett helyzetére.</p> Zsófia Dévai József Lanszki Copyright (c) 2026 Állattani Közlemények 2026-06-22 2026-06-22 111 1-2 10.20331/AllKoz.2026.111.1-2.3