Állattani Közlemények

Előzetes eredmények a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis L.) inváziójának biológiai talajminőségre gyakorolt hatásairól egy városi gyepen

Janka Komlósi — 2024-12-13

Az egészséges talaj létfontosságú minden szárazföldi ökoszisztéma szempontjából, mivel élőhelyet nyújt számos, az anyagkörforgás folytonosságát biztosító élőlénynek. Kutatásunkban a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis L.) domináns jelenlétének (>90 % borítás) talajra gyakorolt hatásait vizsgáltuk ízeltlábú-alapú talajminőség-mutatók segítségével. A talajízeltlábúakra épülő, a talaj minőségét jelző indikátorok a klasszikus fizikai, kémiai és mikrobiológiai paraméterek mellett egyszerű, költséghatékony alternatívái a talajállapot értékelésének. Gyűjtésükre két év tavaszi szezonjaiban vettünk mintákat a budapesti Felsőrákosi-rétek Természetvédelmi Területen kijelölt, aranyvessző által borított, illetve természetközeli vegetációjú (kontroll) parcellákból. Az ízeltlábúakat, kinyerésüket követően nagyobb csoportokba soroltuk. Háttérváltozóként a fizikai és kémiai talajtani paramétereket, illetve a mintavételi területek tájszerkezetét használtuk. Az aranyvessző által elözönlött területek talajai egyik index szerint sem mutattak szignifikáns eltérést a kontrollhoz képest. Ugyanakkor a talajízeltlábú-együttesek taxonómiai összetételében jelentős különbség mutatkozott, a funkcionális közösségszerkezet pedig a két vizsgálati év alapján különült el, függetlenül a területek vegetációjától. A biológiai talajminőséget leginkább meghatározó tényezők a talajnedvesség és a fás élőhelyek aránya voltak, arra kedvező hatást gyakorolva. Az eddigi eredmények – a kétévi tavaszi adatok – alapján megállapítható, hogy az aranyvessző-inváziónak nem volt kimutatható hatása a biológiai talajminőségre, habár az a talajízeltlábú-közösségek taxonómiai összetételét szignifikánsan befolyásolta. Ugyanakkor ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk, az aranyvessző fenológiájához igazodó időbeli változásokat is figyelembe vevő további szezonális adatok bevonása szükséges.

A hasadékpókok második előfordulása Magyarországon (Araneae: Haplogynae, Filistatidae)

Tamás Szűts — 2024-12-13

A hasadékpókok (Filistatidae család) a Mediterráneum jellegzetes és elterjedt képviselői. Eleddig egyetlen magyar előfordulásukról volt tudomásunk, 1985-ben Pekka Lehtinen három példányt gyűjtött (az adatok közlésére 2019-ben került sor), melyek a Turkui Egyetem gyűjteményében találhatóak. A családnak további magyarországi észlelései a várakozások ellenére nem voltak, és majdnem négy évtized után került újra elő: 2024. április 20-án egy hím példányt sikerült fogni Budapesten, ami a Magyar Természettudományi Múzeumban került elhelyezésre. A majdnem negyvenévnyi észlelési hiátus a csoport kevéssé ismert jellegéből adódhat. A jelen közlemény számos habitus- és párzószervi fotót közöl, a jövőbeli azonosítás elősegítésére.

A Torna-patak Ajka városán át futó szakaszának halfaunisztikai és élőhelyi vizsgálata

Péter Sály — 2024-12-13

A dolgozat adatokat közöl a Torna-patak Ajka városán keresztül futó szakaszának halfaunájáról és dokumentálja a pataki élőhely állapotát. A terepi adatgyűjtés egyszeri alkalommal, 2023 májusában történt, Ajkán belül öt, egyenként 150 m hosszú mintavételi szakaszon. A halállomány mintázását követően öt olyan élőhelyi változóról rögzítettünk adatokat, melyek befolyásolhatják a halak patakon belüli eloszlását, előfordulását. Eredményül összesen négy halfaj (Barbatula barbatula, Gobio gobio complex, Rutilus rutilus, Squalius cephalus) 13 egyede került elő. A mintavételi helyenként fogott fajszám egy és kettő között, az összegyedszám pedig egy és öt között változott. A kimutatott halfajok mind természetesen honosak voltak, köztük kettő védett faj volt, és nem találtunk fokozottan védett, közösségi jelentőségű (Natura 2000), valamint idegenhonos halfajt. Járulékos fogásként a folyami rák (Astacus astacus) és fiatal zöld békák (Pelophylax spp.) példányaival találkoztunk. A területen a Torna-patak hidrogeológiai szempontból módosított, illetve erősen módosított. A dolgozat az élőhely ökológiai, illetve halfauna szempontjából várhatóan kedvező hatású kezelésére vonatkozó javaslatokat is tárgyalja.

Halfaunisztikai adatok az Ipoly ipolytölgyesi duzzasztómű alatti szakaszáról

Péter Sály — 2024-12-13

Az ipolytölgyesi duzzasztó a Duna felől az első műtárgy, amely nehezíti a halak hosszirányú átjárhatóságát. Kutatásunkban a duzzasztómű alatti folyószakasz halfaunáját vizsgáltuk egyetlen alkalommal, 2023. szeptember 11-én, a kora őszre jellemző alacsony vízállásnál. Összesen 25 hal- és egy tízlábú rákfajt (cifrarák, Faxonius limosus) mutattunk ki. Az Ipoly alsó szakaszán Ipolytölgyesről korábban szakcikkekben közölt adatokhoz képest újszerű észlelésnek számít a védett széles durbincs, és megerősítő észlelésnek a fokozottan védett német bucó és magyar bucó előkerülése. A fogott halak nagy része a 0+ és juvenilis korosztályhoz tartozott, különösen a márna ivadéka volt jelen nagy számban. Ez azt jelzi, hogy az ipolytölgyesi folyószakasz értékes szaporodóhely és ivadékbölcső is egyben nem csak az Ipolyban élő, hanem a dunai halpopulációk számára is.

Magyarország vadon élő emlőseinek aktualizált listája

Gábor Csorba — 2024-12-13

A vadon élő fajok naprakész listái nem egyszerűen csak arról az igényünkről szólnak, hogy tudjuk, mi is él körülöttünk – ez az alapja a nemzeti és nemzetközi törvényi szabályozásoknak, a védett és fokozottan védett fajok köre meghatározásának, a CITES mellékleteinek, vagy éppen az IUCN Vörös Listájának. A hazai védett és fokozottan védett fajokról szóló jogi szabályozás felülvizsgálata, valamint az európai emlőstérképezési program (EMMA2) kapcsán aktuálissá vált a hazai vadon élő emlősök névjegyzékének megújítása is. Új fajok rendszeres megjelenése, korábban csak alkalmilag megfigyelt fajok állandó jelenléte, újonnan felismert kriptikus fajok elkülönítése és taxonómiai revíziók következtében hét, az eddigi listákon nem szereplő faj került a névjegyzékbe, itt bemutatott elterjedési térképeik az EMMA2 program magyarországi adatbázisának adatai alapján készültek. Ismereteink szerint a hazánkban vadon előforduló emlősfajok száma kilencvenre emelkedett.

Az Első Magyar Zootaxonómiai Konferencia absztraktjai

Közlemények Állattani — 2024-12-13

Az első alkalommal megrendezett konferencia fő célja a szakterületi eredmények bemutatása, megvitatása. Ezen túl azonban szándéka felhívni a figyelmet a tudományág fontosságára, jelentőségére, bemutatni, hogy számos aktív taxonómus van Magyarországon, magyar nyelvterületen, sok érdekes csoporttal, és nem utolsósorban az, hogy ez a tudományág is nyújt karrierlehetőséget, valamint megadja a felfedezés örömét.

Aki a gőték és békák hadait védte – megemlékezés Bakó Botondról

Olivér Váczi — 2024-12-13

Bakó Botond (1967–2023) élete és pályája nehezen szorítható kategóriák közé. Brassóban született, de iskoláit már elsősorban Budapesten végezte. Saját bevallása szerint már kora gyermekkorában minden érdekelte, ami él és mozog, amit lehetett hazavitt, hogy aztán hosszabb rövidebb megfigyelés után elengedje.

Egy kiváló muzeológus, limnológus emlékére - Dr. Forró László (1954–2023)

Katalin Zsuga — 2024-12-13

Dr. Forró László nemzetközileg elismert muzeológus, hidrobiológus, a világ planktonikus kisrákfaunájának elkötelezett kutatója (Forró et al. 2008, Forró et al. 2013). Taxonómiai, faunisztikai, ökológiai munkássága nagy jelentőségű mind a hazai, mind a nemzetközi limnológia számára.

Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori (PhD) értekezése-díj, 2024

Erzsébet Hornung — 2024-12-13

A Diverzitásbiológiai és az Ökológiai Tudományos Bizottság kezdeményezésére alapított díjra olyan tehetséges, magyar állampolgársággal rendelkező kutatók pályázhattak, akik a szünbiológia területén végzik tudományos tevékenységüket, és az előző naptári évben sikerrel védték meg egyetemi doktori (PhD) értekezésüket, továbbá tagjai az MTA Köztestülete Diverzitásbiológiai vagy Ökológiai Tudományos Bizottságának (https://mta.hu/viii-osztaly/az-ev-kiemelkedo-szunbiologiai-temaju-egyetemi-doktori-phd-ertekezese-dij-111523). A díj átadására az alapító okirat értelmében minden évben a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó eseményen kerül sor. Ezévben a zsűri (elnök: Ódor Péter, tagok: Herczeg Gábor, Molnár V. Attila, Schmera Dénes, Vörös Judit) a nyolc pályázó mindegyikének munkáját magas színvonalúnak ítélte, és a maximális kiadható három díjat kiosztotta. Az előadások – a „Vírusoktól az erdőig” című előadóülés keretében – november 12-én hangzottak el az MTA Könyvtár és Információs Központ Konferenciatermében.

Az Állattani Közlemények elkötelezett a pályázó fiatalok témáinak ismertetésében, így évről évre közöljük a díjazottak és az előadók listáját, és a folyóiratban releváns, zoológiai témájú dolgozatok rövid kivonatát.

Az ember általi környezet-átalakítás és az ivarváltás evolúciós ökológiája kétéltűeknél

Veronika Bókony — 2024-12-13

Napjainkban az ökológia, az evolúcióbiológia és a természetvédelem számára kiemelkedően fontos azoknak a biológiai változásoknak a megértése, amelyek révén az élőlények megbirkóznak az ember általi környezet-átalakítás kihívásaival. Dolgozatom ezt a kérdéskört vizsgálja a változó testhőmérsékletű gerinces állatok, azon belül is elsősorban a kétéltűek szempontjából, melyeknek számos faja veszélyeztetett. A dolgozatban áttekintett kísérletek és terepi megfigyelések sora igazolta, hogy a kémiai környezetszennyezésnek kitett területeken élő barnavarangy-populációk az ember által átalakított környezetre számos élettani változással reagálnak, melyek hatékonyabb védekezést tesznek lehetővé a környezeti stresszhatásokkal szemben. Kiderült továbbá, hogy az erdei béka hazai populációiban, különösen a városi és mezőgazdasági területeken gyakori az ivarváltás, azaz a genetikailag nőstény egyedek egy része hím fenotípusú. Ennek oka részben a hőhullámokban keresendő, és a hőség által indukált ivarváltás a rátermettség csökkenésével jár együtt. Emellett az elméleti modellezéssel végzett vizsgálataink kimutatták, hogy az ivarváltás bekövetkezésének esélye, valamint populációdinamikai és evolúciós következményei függenek az ivari kromoszómák típusától és a párválasztási preferenciáktól. Ezek az eredmények rávilágítanak a kémiai környezetszennyezés, a klímaváltozás és a városi hősziget-effektus potenciális következményeinek sokrétűségére, amelyek különös mértékben fenyegetik a környezeti hatásokra érzékeny ivari fejlődésű állatfajok fennmaradását.

Az erdők bogarai: élőhelyváltozások hosszútávú hatásai futóbogár-együttesek szerkezetére, a közösségi szinttől az egyedi viselkedésig

Zoltán Elek — 2024-12-13

Egy hosszútávú vizsgálatban (2014–2018) arra kerestem választ, hogy négyféle erdészeti kezelés [kezeletlen kontroll állományhoz viszonyítva: vágásterület, hagyásfacsoport, egyenletes bontás (vágásos üzemmód elemei), valamint lékvágás (örökerdő üzemmód beavatkozása)] hogyan hatnak a futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetére a fajalapú és funkcionális diverzitási metrikák alapján. A kutatásokat kiegészítettem az egyedi mozgásmintázatok nyomon követésével is, amivel az élőhelyhasználat viselkedési aspektusára kerestem választ. Igazoltam, hogy az erdei specialista futóbogár-közösség funkcionális redundanciája jól jellemzi az erdőállományok természetességét, továbbá ez a csoport érzékenyen reagál a lombkorona-záródásban bekövetkező változásokra is. Ez a megközelítés segíthet kijelölni olyan erdészeti fahasználatokat, amelyek hozzájárulhatnak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz.

Skála – mintázat – élőhelyválasztás – életmenet: a szárazföldi ászkarákok (Isopoda, Oniscidea) ökológiája

Erzsébet Hornung — 2024-12-13

Az ászkarákok (Isopoda) Oniscidea alrendjének fajai a szárazföldi élőhelyek legsikeresebb meghódítói a rákok osztályán belül. A szárazföldi adaptáció kiváló modelljei. Funkcionálisan a talaj-ökoszisztéma lebontó szervezetei. Az MTA doktori disszertációban összefoglalt legfontosabb eredmények és következtetések: A fajok eloszlásában – különböző skálákon, különböző háttér okok miatt kialakult – törvényszerűségek ismerhetők fel. Európában létezik egy latitudinális trend, amely a Mediterráneumtól északi irányba csökkenő fajszámot, a fajok életföldrajzi/ökológiai jellegének változását jelenti. A mediterrán régiókban a fajszám és az endemitás foka magas. Egy földrajzi régió élőhelyeinek jellege meghatározó annak fajgazdagságára, a fajok természetességére. A fajok és a közösségek minősítésére alkalmazható indexekkel bővítettük a fajgazdagsági és diverzitás indexek értelmezhetőségét. Egy élőhely és ászkafaunája között szoros összefüggés van. A fajok minősíthetőek élőhelyük, ökológiai igényeik és toleranciájuk alapján, ill. fordítva: egy habitat természetessége, zavartsága megítélhető az ott élő fajok alapján. A fajok terjedésében nagy szerepe van az emberi tevékenységnek. A behurcolt fajok megtelepedése a városokban rendszeres és meghatározó, biotikus homogenizációt előidézve. A fajok morfológiai jellege és ökológiai igényei között összefüggés áll fenn. A populációk intra- és interspecifikus dinamikája eltér életmenet stratégiájukban. A kulcs környezeti tényezők meghatározóak az aktivitási denzitás időbeni alakulására. A nőstény méret – utódszám szoros korrelációban van, a fekunditás időben a nőstény méretétől függetlenül csökken.

Vízirovarok polarizációérzékelése, poláros ökológiai csapdák

György Kriska — 2024-12-13

Az áttekintő tanulmányban bemutatott kutatások egyrészt új adatokat eredményeztek különböző vízirovartaxonok polarizációérzékelésével és ennek biológiai szerepével kapcsolatban, másrészt bemutatták különböző mesterséges poláros fényforrások és polarizációs mintázatok vízirovarokra kifejtett hatásait. Az első részben ismertetett kutatások a kérészek (Ephemeroptera), a szitakötők (Odonata), az árvaszúnyogok (Chironomidae) és a bögölyök (Tabanidae) körében tártak fel olyan fénypolarizáció-érzékelésen alapuló viselkedésformákat, amelyek meghatározó szerepet töltenek be az egyes taxonok túlélésében. A második tematikai egységbe sorolt kutatások nyomán vált egyértelművé, hogy a polarotaktikus vízirovarok tojásrakásra sokszor a vízfelszínnel szemben előnyben részesítenek olyan, élőhelynek teljesen alkalmatlan mesterséges felületeket, melyek erősen és vízszintesen poláros fényt vernek vissza. Az ilyen mesterséges felületek közelében gyakorta megfigyelhető szembeszökő mértékű rovarpusztulás fontos szerepet játszott az ökológiai csapda fogalmának tudományos meghatározásában. Az ökológiai csapdák speciális formája a vízirovarokat fenyegető poláros fényszennyezés, melynek tipikus forrásai a kőolaj- és pakuratavak, az aszfaltutak, a mezőgazdaságban használatos fekete műanyag fóliák, az üvegházak és épületek üvegfelületei, az autók karosszériája, fekete sírkövek, a napelemek és napkollektorok. Ha egy polarotaktikus vízirovar választhat e vízszintesen polarizáló felületek és egy vízfelület között, akkor az előbbiek szupernormális polarizációs jele miatt nem a vizet választja. E jelenségnek a feltárása vezetett el az ökológiai fényszennyezés egy új válfajának, a poláros fényszennyezésnek a felismeréséhez és meghatározásához.

Az Állattani Szakosztály ülései (2023. november 20. – 2024. október 9.)

Balázs Tóth — 2024-12-13

Az előadásokról videófelvételek készülnek, amelyeket szerkesztés után feltöltünk a Szakosztály nyilvános YouTube-csatornájára. Ennek megfelelően a levezető elnök minden előadóülés elején bejelenti, hogy az előadások a továbbiakban videokamerával rögzítésre kerülnek, és a felvételeken történő megjelenést a hallgatóság tagjai az ülésen történő további részvétellel vállalják. A felvételek rögzítését, szerkesztését és feltöltését Sulyán Péter végzi, akinek ezúton is köszönetemet fejezem ki, mert munkájával nagymértékben megkönnyítette jelen összefoglaló elkészítését.

Köszönettel tartozunk a társrendező Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Természettudományi Múzeumnak, amiért előadóüléseink helyszínét, a Semsey Andor előadótermet 2020-tól térítésmentesen a Magyar Biológiai Társaság rendelkezésére bocsájtja, továbbá biztosítja az előadóülések megtartásához és rögzítéséhez szükséges technikai hátteret.