Állattani Közlemények

A féreghajtószerként használt ivermektin hatása a talajban élő nem célszervezet ászkarákok (Porcellio scaber) táplálkozási aktivitására és növekedésére

2025-09-08T12:16:33+00:00

Az intenzív mezőgazdasági termelés érdekében elengedhetetlen az állatorvosi készítmények használata. A legelőre kihajtott, gyógyszerrel kezelt haszonállatok azonban ürítik magukból a felhasznált gyógyszerek maradványait, nem kívánt hatást kifejtve a talajban élő közösségek tagjaira, például a lebontó ászkarákokra is. Érdes pinceászkák (Porcellio scaber Latreille 1804) táplálkozási aktivitását és növekedését vizsgáltuk ivermektin féreghajtószerrel szennyezett táplálék esetében. A kísérlet során hat különböző kezelést állítottunk be, mindegyiket öt ismétlésben, az állatokat egyedileg tartva: kontroll, oldószeres kontroll (DMSO) illetve 1, 10, 100 és 500 µg/liter dózisú ivermektin oldat. Ezekkel az oldatokkal átitatott mezei juhar (Acer campestre) leveleket kínáltunk táplálékként. A kísérletben az ászkák növekedésére és az ürülékszámra is szignifikáns hatása volt az ivermektin koncentrációnak. A tömegváltozás és az ürülékszám esetében az 500 µg/liter-es koncentráció szignifikánsan különbözött a többi csoporttól. A 100 µg/liter-es csoportban is szignifikánsan kisebb ürülékszámot mértünk, mint az oldószeres kontrollcsoportban. A környezetben reálisan előforduló ivermektin mennyisége az általunk használt dózisok közül a két legalacsonyabb, 1 és 10 µg/liter-es koncentrációhoz közelít, melyek nem jelentettek szignifikáns negatív hatást a növekedésre és az ürülékszámra. Összegzésként elmondható, hogy vizsgálatunk eredményei alapján az ivermektin nem jelent számottevő környezeti fenyegetést az ászkarákok táplálkozási aktivitására és növekedésére, a jelenlegi környezeti koncentrációkkal számolva és a táplálékon keresztüli expozíció esetében.

Az akvatikus poloskák (Heteroptera: Nepomorpha) testhosszá-nak és élőhelyének kapcsolata

2025-09-15T06:47:27+00:00

A testnagyság a rovarok egyik legfontosabb jellemzője, mivel sok élettani, életmódbeli és ökológiai tulajdonság erősen összefügg vele. Megfordítva: a méretek alapján következtetni lehet az említett tulajdonságokra, tehát ekképpen részben kiválthatók az említett tulajdonságok bonyolult vizsgálatai. Az akvatikus poloskák (Hemiptera: Heteroptera: Nepomorpha) testhosszára vonatkozóan elég sok adat áll rendelkezésünkre. Kíváncsi voltam arra, hogy a testhossz és a fajok élőhelye között van-e valamilyen kapcsolat? Azt találtam, hogy a litorális területeken élő fajok testhossza lényegesen nagyobb, mint másik öt (bentikus, pelagikus, nektonikus, vízparti, medence/gázló) élőhelyen találhatóké. A bentikus élőhelyek fajai viszont lényegesen kisebbek, mint a többi élőhelyeké. A mintázat egyértelmű, a kiváltó okok azonban sokfélék lehetnek. Mivel az akvatikus poloskák ökológiájával kapcsolatban aránylag kevés információ áll rendelkezésre, a mintázat magyarázatára pillanatnyilag főleg csupán feltevések tehetők.

Oniscidea bibliográfia 1998–2025

2025-11-14T11:03:25+00:00

Forró László és Farkas Sándor először közölt 1998-ban, a Miscellania Zoologica Hungarica 12. kötetében megjelent „Checklist, preliminary distribution maps, and bibliography of woodlice in Hungary (Isopoda: Oniscidea)” című dolgozatában egy 73 tételt tartalmazó listát, ami a magyar szárazföldi ászkarák (Isopoda, Oniscidea) kutatással foglalkozó publikációkat összegezte. Az eltelt 27 év egy intenzívebb kutatási időszakot jelentett a témában, így érdemesnek tűnt az azóta megjelent cikkeket összegyűjteni és közzétenni (94 új tétel). Így ez a két publikáció együtt fontos irodalom forrása, kiindulópontja lehet további munkáknak.

Száz éve született Gerald Durrell (1925-1995), az író, az állatkert-alapító és a természetvédelmi programok úttörője

2025-12-03T23:11:32+00:00

Ebben az évben, 2025-ben ünneplik világszerte Gerald Durrell, az ismert író és állatkerti szakember születésének századik, halálának harmincadik évfordulóját. Életrajzának rövid ismertetése után Durrell állatgyűjtő és korszakalkotó természetvédelmi tevékenységének áttekintésére kerül sor. Durrell volt az első, aki felismerte, hogy az állatkertek feladata nem egyszerűen az állatok szórakoztató látványosságként való bemutatása, hanem igazi küldetésük a ritka és az eredeti élőhelyükön kipusztulásra ítélt fajok megmentése a zárttéri tenyésztések segítségével. Ennek megfelelően elsőként alapított egy ilyen állatkertet Jersey szigetén, ahol az 1947 és 1990 között végzett 16 állatgyűjtő expedícióján befogott jónéhány ritka állatfajra indított tenyésztési programokat.

A jelen cikkben a szerző kitér Durrellel való személyes találkozására is. Ezután Durrell egyik kedvenc szigetének, Mauritiusnak és a mellette fekvő Kerek-szigetnek az élővilágát, ritka fajait és a megmentésükre irányuló természetvédelmi erőfeszítéseket mutatja be. A szerző munkatársával, Trócsányi Balázzsal 1999-ben és 2001-ben járt a Kerek-szigeten, ahol Durrell nyomában a Günther-gekkó (Phelsuma guentheri) és a kerek-szigeti talajlakó boa (Bolyeria multocarinata) populációbiológiájáról és védelméről gyűjtöttek adatokat.

Gerald Durrell öröksége és újító szelleme ma is él az általa létrehozott állatkert, a Durrell Természetvédelmi Alapítvány és a Durrell Természetvédelmi Akadémia aktív tevékenysége, és az így az egész világot átölelő, a fajok védelméért elhivatott szakemberhálózat révén.

A magyarországi Oniscidea (Isopoda) kutatásának története és a fauna értékelése

2025-11-14T11:03:25+00:00

A magyarországi szárazföldi ászkarák fauna összetételéről, a fajok elterjedtségéről 1794-ből, majd 1926-ból vannak az első adataink. A kezdeti taxonómiai, faunisztikai, anatómiai munkák után az 1960-es években a produkcióbiológiai, majd az 1970-80-as évektől az ászkarákokon végzett ökológiai, ökotoxikológiai munkák jelentek meg. A korábbiak mellett a 21. században előtérbe kerültek a hazai kutatásokban is a csoport funkcionális vizsgálatával, gyakorlati felhasználhatóságával, majd viselkedésbiológiai és evolúcióbiológiai kutatásával kapcsolatos eredmények. Az ország területének feltártsága a fajok előfordulásáról igen egyenetlen, legtöbb adatunk a dunántúli régióból származik. A jelenlegi ismert fajszám 60, amik zoogeográfiailag különböző típusokba oszthatók. A leggyakoribb fajok (’big five’): Armadillidium vulgare, Hyloniscus riparius, Porcellium collicola, Trachelipus rathkii, Protracheoniscus politus. A legritkábbak a szűk elterjedésű, természetközeli ökoszisztémákban élő, élőhely specialista fajok. Az alapfauna széles ökológiai tűrőképességű európai és

kozmopolita fajokból áll, míg a színező elemek között alpesi, illír, balkáni, kárpáti faunaelemeket, valamint főleg trópusi és mediterrán eredetű, behurcolt fajokat találunk. Endemikus fajunk, a Haplophthalmus hungaricus az ország észak-keleti részéből került elő, míg a különleges életmódú, endogeikus Mesoniscus graniger a troglofauna tagja, ami a Baradla barlangrendszeréből került először leírásra. A fajokat élőhelytípus, tengerszint feletti magasság, illetve az élőhely zavartsági foka, azaz természetessége szerint is lehet csoportosítani, és ez alapján a azokat és az élőhelyeiket minősíteni.

A magyar ősziaraszoló (Chondrosoma fiduciaria, Geometridae: Ennominae) a Kárpát-medencében régen és ma

2025-12-05T07:27:42+00:00

A magyar ősziaraszoló avagy „sebes Nyilancz” – Chondrosoma fiduciaria Anker, 1854 – hazánk faunájának fokozottan védett, Natura 2000 jelölőfaja. Története ezer szállal fűződik a magyar rovarászat klasszikus időszakához: hazai lepkészek fedezték fel Budán, és ismertették először a faj életmenetét. Magyarországon 1985 óta nincs hitelt érdemlő adata. Dolgozatunkban áttekintjük a faj említéseit és ábrázolásait a hazai irodalomban, valamint közöljük a Magyar Természettudományi Múzeumban és tagintézményeiben őrzött 170 példány adatait. Elsőként mutatjuk be a hím szárnyerezetét. Összefoglaljuk a faj életmódjáról napvilágot látott információkat. Fény derült arra, hogy egy-egy, bizonyosan létező populáció gyakran éveken át, néha több évtizeden keresztül az észlelési küszöb alatt maradt. Magyarországon 100 helyszínen kerestük a fajt, beleértve a még fennmaradt történeti lelőhelyeket, továbbá meglátogattuk egyik ausztriai élőhelyét, ahol további megfigyeléseket végeztünk a lepke életmódjáról. Mindezek alapján megállapítottuk, hogy a hímek napsütéses időben történő keresése mellett eredményre vezethet a petecsomók felkutatása az imágók rajzási időszakát követően. Ugyan a fajt egyelőre nem észleltük újra Magyarországon, lehetséges élőhelyeit, a nem túl nedves, nem leromlott ősgyepeket (ill. ezekkel szomszédos nem háborgatott gyepeket) érdemes lenne évente látogatni a faj esetleges kimutatásához.

II. Magyar Zootaxonómiai Konferencia

2025-11-21T00:37:38+00:00

Második alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Zootaxonómiai Konferencia. Az első év sikere után az előadások/poszterek száma jelentősen megnőtt (2024: 35; 2025: 55), örvendetesen sok fiatal jelentkezővel. Így a Konferencia időtartama is két napra bővült. Emellett a rendezvény a „nemzetköziesedés” irányában is elindulni látszik. Ezt bizonyítja, hogy számos külföldi társszerző mellett a plenáris előadók nemzetközileg elismert külföldi kutatók, és támogatók között is globálisan működő, rangos folyóirat is megjelent (Zookeys/PENSOFT Kiadó - https://tinyurl.hu/Z8GA) köszönhetően a szervezők munkájának, kapcsolatainak, nemzetközi hírének (a szerk.).

Az I. Konferencia absztraktjai elérhetőek: DOI: 10.20331/ AllKoz.2024.109.1-2.7

A rendezvény részletei megtalálhatóak az Állatorvostudományi Egyetem honlapján: https://univet.hu/hu/zootaxo2025/

Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori (PhD) értekezése-díj, 2025

2025-11-29T20:45:40+00:00

Az MTA Diverzitásbiológiai és Ökológiai Tudományos Bizottságok kezdeményezésére 2021 óta van lehetőség pályázni Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori (PhD) értekezése-díj elnyerésére. A díjra olyan tehetséges, magyar állampolgársággal rendelkező kutatók pályázhatnak, akik a szünbiológia területén végzik tudományos tevékenységüket, és az előző naptári évben sikerrel védték meg egyetemi doktori (PhD) értekezésüket, továbbá tagjai az MTA köztestülete Diverzitásbiológiai vagy Ökológiai Tudományos Bizottságának. A díj átadására a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó előadóülés keretében kerül sor a díj alapításának céljaival összhangban.

Zoológus évfordulók

2025-12-01T21:56:38+00:00

TURÓCI ÁGNES & PÁLL-GERGELY BARNA: Magyarország meztelencsigái. Agrártudományi Kutatóközpont, Martonvásár. 2025. 288 oldal.

2025-06-10T07:53:29+00:00

A meztelencsigák sosem tartoztak a malakológusok kedvencei közé, hiszen nincs fiolába vagy dobozba helyezhető, mutatós héjuk, alkoholban eltéve sem igazán esztétikusak. Meghatározásuk nem mindig lehetséges puszta ránézésre, gyűjtés közben ezért gyakran figyelmen kívül hagyják őket. Az sem növeli népszerűségüket, hogy az ember szempontjából hasznot nemigen hoznak, s egyes fajok leginkább a kertészetekben okozott kártételük miatt válnak nevezetessé vagy hírhedtté. TURÓCI és PÁLL-GERGELY könyve azonban remélhetőleg változtat ezen a szemléleten és minden eddigi magyar nyelvű műnél közelebb visz bennünket ehhez a rendszertanilag, faunisztikailag és ökológiailag is izgalmas állatcsoporthoz.