Nyelvtudományi Közlemények

Volga-vidéki etimológiák III.

Klára Agyagási — h, 29 dec 2025 08:42:15 +0000

A Volga–Káma vidék rokon és nem rokon nyelvi kapcsolatainak a kutatása a 20. század elején kétoldalú nyelvi vizsgálatokkal kezdődött a történeti-összehasonlító módszer alkalmazásával. Ezt a fázist azonban már az 1980-as évek elején felváltotta az areális nyelvészeti szemléletmód a szociolingvisztika dominancia fogalmával kiegészülve, melynek köszönhetően a lexikális kölcsönzések vizsgálata során a domináns nyelveknek a nem domináns nyelvekkel való kapcsolatai mellett a nem lexikális nyelvi hatások is terítékre kerültek, és e kapcsolati hálóban rendszerszerűen jelentek meg a közvetített nyelvi kölcsönzések esetei. Azonban az ilyen irányú kutatás intenzitása is alábbhagyott az ezredforduló tájékán. Ennek oka a nyelvtörténeti források nem kellő számában, az egyes nyelvek történeti hangtanának nem megfelelő szintű kidolgozottságában és az akkor még kiadatlan nagy nyelvjárási korpuszok használatának korlátozott lehetőségében keresendő. A cikk szerzője a helyzet megváltozására hívja fel a figyelmet, és a csuvas szókészlet három lexémájának etimológiai vizsgálatán keresztül bemutatja, hogy a források széles körének és az új kódmásolási elméletnek az alkalmazásával milyen részletességgel ragadhatók meg a térségben a tatárjárás óta lezajlott nyelvi folyamatok, melyek speciálisan csak areális nyelvészeti keretben értelmezhetőek.

Magyar és német rövid és hosszú magánhangzók kényelmes tempójú és felgyorsított beszédben

h, 29 dec 2025 00:00:00 +0000

A gyors beszédben a szegmentumok általában rövidebb időtartammal valósulnak meg, ugyanakkor nem minden szegmentum zsugorítható azonos mértékben. A tipológiailag nem rokon magyar és a német nyelvben egyaránt jellemző a magánhangzós hosszúsági fonológiai kontraszt megjelenése, amely a két nyelvben az időtartam és a spektrális jellemzők eltérő kombinációjával fejeződik ki. Gyors beszédben arra számítunk, hogy a beszédhangok tartama csökken, amelyet célalulmúlás, tehát hangszínbeli redukció is kísér. Ennek következtében feltételezhető, hogy a beszédsebesség fokozása veszélyezteti a magánhangzós hosszúsági kontraszt megvalósítását a kontraszt időtartambeli és spektrális vetületében is. A jelen tanulmányban bemutatott kísérletben ezt a hipotézist vizsgáltuk, és azt elemeztük, hogy a hosszú és rövid beszédhangok elkülönítése eltérő módon jelenik-e meg kényelmes tempójú és felgyorsított beszédben a magyar és a német nyelvben. A vizsgálatban 15 magyar és 14 német anyanyelvű női beszélő által produkált rövid-hosszú magánhangzópár időtartamát, időtartamarányát, valamint spektrális távolságát elemeztük az F₁×F₂ térben. Az eredmények azt mutatták, hogy általánosságban mind az időtartambeli, mind a spektrális jegyek megőrződtek a felgyorsított beszédben, fenntartva ezzel a produkcióban a hosszúsági kontrasztot mindkét nyelvben. Ez arra utal, hogy sem az időtartam, sem a spektrális eszközök nem tekinthetők egyértelműen redundánsnak a magánhangzós hosszúsági fonológiai oppozíció kifejezésében.

A -hAtÓ toldalék rejtélye

Katalin É. Kiss — h, 29 dec 2025 09:55:47 +0000

A -hAtÓ képzőbokor a -hAt toldalék és az -Ó melléknéviigenév-képző kombinációja, de sajátságai nem vezethetők le összetevőinek tulajdonságaiból. Míg mind a -hAt, mind az -Ó toldalék akár unakkuzatív, akár unergatív, akár aktív tranzitív igével összekapcsolódhat, a -hAtÓ csak tranzitív igék passzív tövéhez járulhat. Míg az -Ó toldalékos melléknévi igenév nem lehet véges mondat névszói állítmánya vagy összetett ige-névszói állítmányának része, a -hAtÓ toldalékos igenév szerepelhet véges mondat névszói állítmányaként. A cikk amellett érvel, hogy a -hAtÓ toldalék e sajátságai a V-hAtAtlAn – V-hAtÓ antonimapárokban, a V-hAtAtlAn analógiás hatására alakultak ki. Az analógiás változás feltételezi a forráskategória mennyiségi prominenciáját. Ugyan a mai magyarban a V-ható gyakoribb a V-hatatlan-nál, de, mint a tanulmány adatokkal bizonyítja, a V-hAtAtlAn elterjedése évszázadokkal megelőzte a V-hAtÓ elterjedését.

Módszertani megjegyzések 3. Olvasatok és értelmezések

Attila Hegedűs — h, 29 dec 2025 10:03:23 +0000

A tanulmány korai ómagyar szövegek értelmezésével kapcsolatos módszertani problémákat mutat be, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlenül fontos a kellő óvatossággal történő megközelítés. Ennek kapcsán kritikai észrevételeket fogalmaz meg olyan újabb értelmezési kísérletek kapcsán, amelyek nincsenek megfelelően alátámasztva, és figyelmen kívül hagynak kulcsfontosságú paleográfiai, valamint grammatikai tényezőket. A jelen írás két korai ómagyar szöveget érintő kérdést vizsgál: a Königsbergi töredék egyes kifejezéseinek olvasatait, illetve az Ómagyar Mária-siralom ellentmondásos értelmezéseit. Ezek az esettanulmányok rámutatnak arra, mennyire kockázatos anélkül olvasatokat javasolni, hogy azok megfelelően alá lennének támasztva bizonyítékokkal, illetve analogikus esetekkel. A tanulmány célja, hogy ezen példák újraértékelésén keresztül hangsúlyozza a precizitás és a körültekintő vizsgálat fontosságát a történeti szövegek értelmezése során.

Fordulópontok a belső aspektus kutatásában

Éva Kardos — h, 29 dec 2025 10:33:30 +0000

Ebben a tanulmányban a belső aspektus fontosabb szemantikai és szintaktikai elemzéseit tekintem át az elmúlt kb. hét évtized kutatásai alapján. Fontos célom, hogy megmutassam, az elmúlt néhány évtizedben számos fontos általánosítás kérdőjeleződött meg ezen grammatikai kategóriával kapcsolatban az új empirikus eredményeknek és a nyelvelmélet fejlődésének köszönhetően. A jól leírt és a kevésbé jól leírt nyelvekből származó adatok egyaránt azt jelzik, hogy számos már ismert vagy új nyelvtani jelenség megértéséhez új elemzésekre van szükség.

Az evangéliumok ómagyar és középmagyar fordításainak információsűrűsége

Péter Rácz — h, 29 dec 2025 10:55:24 +0000

Egy szöveg információsűrűsége azt ragadja meg, mennyire tudjuk a szöveg egyes elemeiből más elemeit megjósolni. Az információsűrűséget kifejező matematikai eszközök összefüggést mutatnak a szöveg olyan nyelvi, strukturális tulajdonságaival, mint a szintagmatikus és paradigmatikus összetettség. Ez lehetővé teszi azt, hogy az információsűrűséget mint a szöveget leíró általános nyelvi mérőszámot használjuk. Jelen tanulmány az Újszövetség első négy könyvének ómagyar és középmagyar fordításait veti össze az információsűrűség szempontjából. Az eredmények megengednek egy olyan értelmezést, amely szerint az egymást követő fordítások a magyar irodalmi nyelv fokozatos kialakulását teszik láthatóvá.

A magyar tárgyeset ingadozó kötőhangzójának kvantitatív elemzése

Péter Rácz, Péter Rebrus, Szilárd Tóth — h, 29 dec 2025 22:43:17 +0000

A koronális szonoráns + szibiláns mássalhangzócsoportra végződő magyar főnévi tövek tárgyesetében a kötőhangzó strukturált ingadozást mutat (klienset / klienst). Az ingadozó mintázatot hangtani, lexikai és nyelvtörténeti alapokon egyaránt magyarázhatjuk. Tanulmányunk a mintázat szerkezetét korpusznyelvészeti és gépi tanulási eszközökkel vizsgálja. Eredményeink arra mutatnak, hogy a hangtani és lexikai magyarázatok erősen összefüggenek, és ezek mögött alapvetően egy történeti esetlegesség húzódik meg. Ezek az eredmények a szinkrón hangtani mintázatok történeti magyarázatának fontosságát vetik fel.

Az intenzitásjelölő annyira szerkezeti variációjáról és változásáról

Mónika Varga — h, 29 dec 2025 20:36:42 +0000

Egyes intenzitásjelölők szerkezeti sajátosságai különféle változásoknak lehetnek kitéve. Jelen tanulmány az annyira szintaktikai alakulását vizsgálja történeti és jelenkori korpuszadatok alapján. A rezultatív tagmondatok nem pusztán az adott cselekvés módját hangsúlyozzák, hanem a cselekvés intenzitását és annak következményeit is. Ez az ómagyar korszakban az annyira használatára is érvényes, tehát a mondatszerkezet gyakran megerősítette az intenzitásjelölést. Napjainkban ugyanakkor az annyira rendszeresen megjelenik szintaktikailag független mellérendelt tagmondatokban és önálló egyszerű mondatokban is, elsősorban az informális regiszterekben. Ez egy olyan pragmatikai megerősödésnek az eredménye, melynek során az annyira a nagyon közvetlen funkcionális megfelelőjévé, variánsává vált. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy az annyira milyen arányban szerepel beágyazott és független tagmondatokban a különböző időszakokban és regiszterekben. Az elemzés felhívja a figyelmet olyan szintaktikai mintázatokra is, amelyekben az annyira használata kiterjedhetett a független tagmondatokra.

Herman 100. Emlékülés Herman József születésének 100. évfordulója alkalmából

Béla Adamik, Giampaolo Salvi — h, 29 dec 2025 13:32:59 +0000

Herman József nélkül megszületett volna a magyar szociolingvisztika?

Miklós Kontra — h, 29 dec 2025 13:39:23 +0000

Ez az írás Herman József (1924–2005) emlékét idézi fel, aki 1982 és 1992 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt. Amikor 1985-ben Herman létrehozta az Intézetben az Élőnyelvi Osztályt, megszületett a magyar szociolingvisztika. Hamarosan két nagy kutatás indult be: a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (a magyarországi felnőttek reprezentatív mintájával készített kérdőíves vizsgálat) és a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (aminek során 250 magnetofonos interjú készült). A címben feltett kérdésre a válasz „igen”, de Herman nélkül a magyar szociolingvisztikai kutatások csak később kezdődtek volna el, s manapság csak kisebb nemzetközi figyelem övezné őket.

A romanista Herman József

Giampaolo Salvi — h, 29 dec 2025 00:00:00 +0000

A cikk áttekintést nyújt Herman József tudományos tevékenységének azokról az aspektusairól, amelyek a romanisztikát érintő legeredetibb hozzájárulásai. Amellett, hogy beszámol néhány fontos eredményéről, bemutatja kutatásai elméleti és metodológiai keretét: az átmeneti korszak szövegeinek interpretációjában használt módszereit, a nyelvváltozás okairól és mechanizmusairól vallott nézeteit és az újlatin nyelvek kialakulásáról, „születéséről” kidolgozott elméletét.

A francia nyelvészet Herman József munkásságában

Anna Sőrés — h, 29 dec 2025 13:52:27 +0000

Herman Józsefet a szakmai körökben romanistának, pontosabban latinistának ismerik, többek között a késői latin nyelv szakértőjének. Azonban pályafutását latin–francia szakon végzettként a francia nyelv területén kezdte. A cikkben először a francia–magyar kontrasztív nyelvészeti kutatásokat előmozdító és támogató tevékenységéről lesz szó. A második terület a tankönyvírás és az azt megelőző kutatások, ezen belül a fonetika és fonológia, valamint a francia nyelv története. Végül pedig felelevenítem néhány személyes emlékemet, mivel Herman József volt a témavezetőm az 1980-as évek második felében; örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy aspiránsa lehettem.

Herman József és a digitális latin dialektológia

Béla Adamik — h, 29 dec 2025 14:03:10 +0000

E tanulmány Herman József (1924–2005) romanista nyelvész kései (vulgáris) latinnal foglalkozó munkásságának azon aspektusait mutatja be, amelyek végeredményben teljesen új alapokra helyezték a latin nyelv területi változatainak a kutatását. Herman a feliratos anyag dialektológiai vizsgálatának metodológiai megújításán túlmenően úttörő módon kezdeményezte egy digitális késő latin nyelvtörténeti adattár (Late Latin Data Base) létrehozását, amely, ha az ő életében nem is valósulhatott meg, újjáalkotva, Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisa (LLDB) néven végül is a jelenlegi latin dialektológiai kutatások motorjává és a vonatkozó kutatások számára szinte kimeríthetetlen alapanyagot nyújtó kincsesbányává vált.

A syncope gyakorisága a császárkori latin nyelvben

Nóra Paulus — h, 29 dec 2025 14:09:14 +0000

A vulgáris latin nyelvvel foglalkozó szakirodalmi munkák gyakran említik a syncope egyre gyakoribb előfordulását a késő ókori latin hangtan egyik jellegzetességeként. Azonban Herman József már 1984-ben észrevette, hogy a császárkori feliratos anyag alapján nem egyértelmű a jelenség általános elterjedtsége a késő ókorban. Herman megfigyelését igazolta Adamik Béla vizsgálata, amelyet 2015-ben végzett el a Császárkori Latin Feliratok Számítógépes Nyelvtörténeti Adatbázisa [LLDB] segítségével. Adamik eredményei azt mutatták, hogy a syncope csak a kora császárkorban (1–3. sz.) volt gyakran előforduló nyelvi jelenség, a későbbi évszázadokban a feliratok tanúsága szerint visszaszorult. Az említett adatbázisban regisztrált adatok számának nagyarányú növekedése lehetővé és kívánatossá teszi, hogy a korábbi kutatásokhoz képest térben és időben részletesebb elemzést készítsünk a syncope gyakoriságának császárkori alakulásáról.

A genus alternans megjelenésének vizsgálata a Chartae Latinae Antiquiores Sankt Gallen-i anyagában

Béla Szlovicsák — h, 29 dec 2025 18:59:15 +0000

Jelen tanulmány célja megvizsgálni a genuszkeverések jellemzőit Sankt Gallen 8. századi oklevélanyagában. Ezen belül a legfontosabb kérdés az, hogy kialakult-e egy váltakozó nyelvtani nem, az ún. genus alternans. Ennek eldöntésére megvizsgáltam azokat a főneveket, amelyek a klasszikus latintól eltérő egyeztetési mintázatokat mutattak. Ennek révén több olyan főnevet is sikerült találni, amelyek esetleg a genus alternanshoz kötődhettek. Az itt bemutatott eredmények alapján viszont nem állapítható meg egyértelműen ennek a nyelvtani nemnek az állapota, így a pontos feltárás még további kutatást igényel.

Az ipse névmás interpretációja a Sankt Gallen-i oklevelekben. Fókuszerősség, halmozásos referáló kifejezések és szövegbeli távolság

Dorottya Pálfi — h, 29 dec 2025 19:05:57 +0000

Jelen tanulmány egy korábbi vizsgálat (Pálfi 2023) kiegészítése, ellenőrzése. A korábbi tanulmány 8. századi, Sankt Gallenhez köthető, középkori latin, pergamenre írt magánjogi oklevelek névmáshasználatát térképezte fel heterogén, nyelvészeti-formuláris módszerekkel. E metódust folytatva a jelen vizsgálat elsősorban az ipse szemantikáját járja mélyebben körbe. Igazolja, hogy az ipse+supradictus+N halmozásos szerkezet a szemantikai instabilitás jele, és a Sankt Gallen-i anyag esetében e demonstratívum erősödő fókuszát jelzi. Emellett a szövegbeli távolságjelölés vizsgálatával további különbségeket tár fel az anaforikus ille és ipse között. Ugyan a fő hangsúly az ipsére helyeződik, a korábbi, hicre és istére vonatkozó megállapítások a diakrón analízis révén új szempontok bevonásával ellenőrizhetőek.

Zoltán András: Slavo-Hungarica. Tanulmányok a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok köréből

László Horváth — h, 29 dec 2025 22:08:54 +0000

Borbély Anna – Bartha Csilla (szerk.): Többnyelvűség Magyarországon. Szociolingvisztikai vizsgálatok nemzetiségekről

Fruzsina Krizsai — h, 29 dec 2025 22:14:41 +0000

Hoffmann István – E. Nagy Katalin (szerk.): A Hajdúnánási járás helynevei. Magyar Nemzeti Helynévtár 1.

Dániel Németh — h, 29 dec 2025 22:23:16 +0000

August Ahlqvist: Tschuwaschisches Dialektwörterbuch

Orçun Ünal — h, 29 dec 2025 22:31:36 +0000