Magyar Filozófiai Szemle

Modalitások

László Bernáth, János Tőzsér — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

2023. október 27-én a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete Ismeretelmélet Osztályának szervezésében került sor a Modalitások című konferenciára. A Magyar Filozófiai Szemle jelen számának Fókusz rovata, Sutyák Tibor tanulmánya kivételével, a fentebbi konferencia előadásainak írásos változatát tartalmazza.

Lehetőségek és lehetséges világok

Ferenc Huoranszki — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány amellett érvel, hogy a lehetőségekre vonatkozó kérdések tárgyalásában a modális következtetések érvényességének vizsgálatától eltekintve nem segítenek a lehetséges világokra történő utalások, és hogy ezért túl kell lépnünk azon az állásponton, ami szerint a modális metafizika alapvető kérdése a lehetséges világok létére és természetére vonatkozik. A lehetőségeket sem köznapi, sem tudományos értelemben nem a világok segítségével értelmezzük. Továbbá, mivel a világok lehetséges voltát voltaképp a tulajdonságok újra-kombinálhatósága határozza meg, csak akkor tudnánk azonosítani őket, ha világos értelmezést tudnánk adni Hume elkülönült létezéssel kapcsolatos téziséről. Mivel azonban erről nincs pontos fogalmunk, így az is homályban marad, hogyan kapcsolódhatnak a világok a lokális lehetőségekhez. Valójában a lehetőségeket nem világok, hanem specifikus képességek tulajdonítása segítségével kell értelmeznünk. A tanulmány további tézise, hogy a lehetséges világok természetére és létére vonatkozó kérdés valójában a teoretikus entitásokkal kapcsolatos kérdéssel analóg: ha a legjobb fizikai elméletünk beszél ilyen világokról, akkor azokat, akárcsak a többi elméleti terminus referenciáját, ontológiánkban lewis-i típusú konkrét létezőknek kell tekintenünk, bár teljesen más alapon és célból, mint Lewis tette.

Modális intuíciók és lehetséges világok

László Kocsis — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A filozófiai elméletek kidolgozása során, szinte minden filozófus elfogad és felhasznál olyan – explicite nem mindig kimondott – metafilozófiai elveket és meggyőződéseket, amelyek a filozófiai elméletek természetével és céljaival kapcsolatosak. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy Lewis modális metafizikájának bizonyos elemeit úgy mutassam be, mint amelyek jól illeszkednek az általa elfogadott – különböző írásaiban fragmentáltan bemutatott, de jól körvonalazható – metafilozófiai vízióba. Meggyőződésem, hogy Lewis lehetségesvilág-realizmusának egyik fontos pillére a filozófiai metodológiájában keresendő, abban a teoretikus konzervativizmusban, amelynek lényege, hogy a commonsense intuícióinkat tiszteletben kell tartanunk a filozófiai elméletalkotás során. A lewisi metafilozófia rövid bemutatása után két intuíció, egyrészt a fizika kontingenciájára, másrészt az idegen tulajdonságok és idegen világok lehetőségére vonatkozó modális intuíciónk megőrzésére tett kísérleteit vizsgálom. Arra mutatok rá, hogy ezek a kísérletek nagyban meghatározták azt, hogy Lewis miért azt a modális metafizikai elméletet dolgozta ki, amelynek tarthatóságával szemben legtöbbször éppen a kontraintuitív voltát szokták felhozni.

A KontraFront puccskísérlet

Dániel Kodaj — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Cikkem a modalitással kapcsolatos „counterfactuals-first” felfogást ismerteti és elemzi. A Timothy Williamson által propagált „KontraFront” megközelítés a kontrafaktuális kondicionálisokra alapozza a modalitást, vagy legalábbis annak logikáját és episztemológiáját. Mint Williamson rámutat, az olyan ítéletek, mint „Ha vízbe dobnám a kockacukrot, elolvadna”, jóval megelőzik a modális metafizikát és mélyen átszövik hétköznapi gondolkodásunkat. Néhány kézenfekvő logikai elv segítségével normális modális logikát lehet varázsolni az ilyen kontrafaktuálisokból, a szükségszerűséget az abszolút kontrafaktuális stabilitással azonosítva (X szükségszerű ≡ bármi lenne a helyzet, X igaz lenne). Mivel a hétköznapi kontrafaktuális ítéleteinkkel kapcsolatos globális kétely nem tűnik megalapozottnak, a KontraFront stratégia kiküszöböli a lehetséges világok kapcsán gyakran felmerülő kifogást, miszerint a metafizikai modalitás episztemológiailag hozzáférhetetlen. Amellett érvelek, hogy bár a KontraFront ismeretelméleti és logikai téren jól teljesít, a metafizikában nehezen tudja leváltani a világokat, mert vagy maga is feltételezi a létüket, vagy a világalapú ontológiákhoz hasonló súlyú előfeltevésekre kényszerül.

Lehetséges világok és fiktív világok

Tibor Bárány — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Jó okkal gondoljuk, hogy a narratív műalkotások lehetséges történeteket mesélnek el. Ám érdemes-e a „lehetséges világ” fogalmát névértéken venni, és azt állítani, hogy a narratív fikció „világa” megfeleltethető a modális szemantika lehetségesvilág-fogalmának? David Lewis híres tanulmánya, a Truth in fiction (1978/1983) szerint a kérdésre igennel kell felelnünk. Tanulmányomban részletesen bemutatom a szerző elemzését, és azt állítom: csak akkor mérhetjük fel helyesen a modell belső összefüggéseit, s vele együtt Lewis fikcióelméleti javaslatának lényegét, ha szem előtt tartjuk azt a két általános megszorítást, amelyet írásának korai pontján megfogalmaz. A szerző szerint minden olyan elméletnek, amely a lehetséges világok terminusaiban kíván számot adni a paratextuálisan használt (azaz a fikció tartalmára vonatkozó állításokat kifejező) mondatok intuitív igazságfeltételeiről, el kell kerülnie, hogy a releváns lehetséges világok körét a „fikció szerinti igazság” (truth in fiction) fogalmára támaszkodva jelölje ki (A trivialitás tilalma, a továbbiakban: TT), illetve hogy az
aktuális világot is „beengedje” a releváns lehetséges világok közé (Lehetőség-fikcionalitás aszimmetria, a továbbiakban: LFA). David Lewis elemzése mindkét elvárásnak eleget tesz, ám a szerző súlyos teoretikus árat fizet érte. Az a technikai megoldás, amellyel biztosítja a teljesülésüket, végső soron ahhoz vezet, hogy a modell (bizonyos esetekben) tévesen jelöli ki a művészi célú narratív fikciók igazságainak körét. Lewis azért nem vetett számot ezzel a problémával, mert szemlátomást nem tartotta kötelező érvényűnek a következő megszorítást: az elemzésnek érzékenynek kell lennie az irodalmi szövegek és a másféle típusú narratív szövegek értelmezését megalapozó következtetések természetének különbségére (Interpretációs aszimmetria, a továbbiakban: IA). Tanulmányomban megmutatom, hogy a TT- és az IA-megszorításnak nem lehet egyszerre eleget tenni. Ha ragaszkodunk TT-hez, elemzésünk nem fogja adekvátan megragadni a művészi fikció sajátosságait, bár a lehetségesvilág-beszédmódnak lesz némi magyarázóereje – Lewis ezt a megoldást választotta. Ha viszont kitartunk IA mellett, a „lehetséges világok” fogalma nem fog valódi magyarázati munkát végezni az elméletben, ezért különösebb veszteség nélkül elhagyható, viszont az elemzés érzékeny lesz az irodalmi elbeszélések sajátosságaira – a Lewis utáni fikcióelméletek szerzői ezen az úton indultak el.

Releváns lehetőség

Tibor Sutyák — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Ebben a tanulmányban a következő felvetéseket és állításokat fogalmazom meg: 1) különbség van a lehetőség általános és releváns fogalma között. A legtöbb filozófiai megközelítés az általános lehetőséggel foglalkozik, amely duális fogalma a szintén általános, globális szükségszerűségnek; 2) a lehetőség és a szükségszerűség alaptapasztalata más: míg szükségszerűségen valóban annak globális válfaját szoktuk érteni, a lehetőség legtermészetesebb fogalma egy lokális, adott helyzethez kötött lehetőségfajta, azaz a
releváns lehetőség; 3) a modalitás sztenderd filozófiai értelmezése, a kombinatorikus megközelítésen alapuló lehetséges világok modellje nem képes kielégítő elemzést biztosítani a lehetőség releváns fogalmáról, az arisztotelészi koncepció, illetve annak kortárs változatai, kiegészítésre szorulnak; 4) a releváns lehetőséget szituációelméleti terminusokban lehet adekvát módon megközelíteni; 5) a releváns lehetőség helyzetek közötti változáskompatibilitásként és relevanciafogékonyságként értelmezhető.

Mi a fizikai és az empirikus lehetőség viszonya?

Balázs Gyenis — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A tanulmányban azt állítom, hogy a fizikai és nomikus lehetőség hagyományos fogalmai nem esnek egybe Norton (2022) empirikus, hipotetikus vagy kontrafaktuális lehetőség fogalmaival. Ehelyett amellett érvelek, hogy a fizikai és nomikus lehetőség hagyományos fogalmai Norton tág értelemben vett logikai lehetőség fogalmának speciális esetei. Állításaimat olyan fizikai lehetőségek példáin keresztül illusztrálom – mint például egy teljesen üres világ, a kezdeti érték indeterminizmus, az időutazás, valamint a másképpen cselekvés radikális szabadságának lehetőségei –, amelyek Norton elméletének tükrében, érveim szerint, más megítélés alá esnek. Érveim alátámasztásához bevezetem a feltételes induktív lehetőség fogalmát, amely egységesített keretben kezeli Norton empirikus, hipotetikus és kontrafaktuális lehetőségeit.

A kvantumelmélet modális interpretációja

Gábor Szabó — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A tanulmányban a kvantumelmélet modális interpretációját mutatjuk be. Az interpretáció különlegessége abban áll, hogy amíg más klasszikus fizikai elméletekben, illetve a kvantumelmélet egyéb interpretációiban a rendszer szinkron, azaz egy időben lehetséges állapotai egyszer s mindenkorra rögzítettek, addig a kvantumelmélet modális interpretációja esetében a szinkron lehetőségek köre időben változhat. Más elméletektől eltérően tehát a modális interpretációban a rendszer fejlődése nem az aktuális állapotot
ragadja magával, hanem a lehetséges állapotok holdudvarát.

A morális túlkövetelés problémája és a hivatás filozófiája

Barnabás Ágota — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Tanulmányom fő kérdése, hogyan lehet egyszerre elfogadni azt, hogy a morális kötelességek az élet minden területére kiterjedő feltétlen követeléseket támasztanak az egyénnel szemben, tekintet nélkül az egyén preferenciáira, ugyanakkor az egyénnek joga van az élet számos területén követnie saját preferenciáit. Feltételezésem szerint a kérdést a hivatás segítségével lehet megválaszolni, mert úgy tűnik, hogy e fogalom az, amely ötvözi a moralitás feltétlenségét és az egyéni preferenciák jelentős szerepét az életvezetésben.
A morális túlkövetelés problémájának felvázolása után bemutatom a hivatás fogalmát, lehetséges felfogásait, illetve a felfogások előnyeit és hátrányait. Mivel a hivatás fogalma a zsidó-keresztény kultúrában jelenik meg először, elemzésem a hivatás teista felfogásával kezdem, ezt követően mutatom be a hivatás fogalmának általános jellemzőit, majd rátérek a szekuláris elméletekre. Ilyen az önaktualizációs elmélet, amelyben a hivatás igazi énünk beteljesítését jelenti, a szubjektív elméletek, melyekben a hivatás az autonóm cselekvő választásának az eredménye, illetve az általános normatív etikai – vagy moralista – elméletek, melyek a hivatást az általános erkölcsi kötelességekkel azonosítják. Vizsgálódásaim végeredménye az, hogy a túlkövetelés problémáját eddig csak a teista elméletek tudták megnyugtatóan kezelni azáltal, hogy világos magyarázatot adtak a moralitás és a hivatás forrására és viszonyára, a szekuláris elméletek vagy nem világosak ezen a ponton, vagy olyan viszonyt állítanak fel a kettő között, amely vagy a moralitás, vagy a hivatás normatív súlyát túlságosan lecsökkenti.

Arisztotelész a szegények támogatásáról

Gergely Mohay — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Elsősorban azzal foglalkozom, hogy Arisztotelész mit gondolt a segítségnyújtás okáról, elképzelhetőnek tartotta-e az altruista motivációjú segítségnyújtást, és mit gondolt a támogatás helyes mértékéről és módjáról. Arisztotelész három egymással összefüggő témáját vizsgálom meg: a közösséggel, a nagyvonalúsággal és a barátsággal kapcsolatos nézeteit. Ezek a témák ugyanazt a kérdéskört különböző aspektusokból világítják meg. Az egyes témák elemzése során tett megállapítások kiegészítik egymást, és egy egységes képben összegezhetők. Ez a kép megmutatja, hogy mit gondolt Arisztotelész az egyén és a közösség, valamint az egyén és a másik ember viszonyáról, továbbá a mások megsegítése során figyelembe vett különböző szempontokról. Az elemzések során Arisztotelész felfogását összevetem más filozófusok nézeteivel is.

Filozófia és kontempláció

Tamás Pavlovits — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Jelen tanulmány a kontempláció fogalmát vizsgálja a filozófiai gondolkodás hagyományában. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyek a filozófiai kontempláció fogalmának megkülönböztető jegyei, és vajon lehetséges-e meghatározni a filozófiai kontempláció fogalmát a vallási kontemplációs gyakorlatoktól függetlenül. E kérdés vizsgálata során a tanulmány amellett érvel, hogy (1) a filozófiai kontempláció olyan gyakorlat, amely integráns részét képezi a filozófiának anélkül, hogy célja lenne filozófiai elméletek kidolgozása, (2) a filozófiai kontempláció a gondolkodás egy sajátos formája, amely éppen ezért határozottan különbözik a kontemplatív vallási gyakorlatoktól, amelyek a gondolkodás ellenében határozzák meg magukat, (3) noha a filozófiai kontempláció fogalma és irányultsága különbözik az antik és a modern gondolkodásban, a kontempláció maga természetében és gyakorlatában azonos marad. E változatlansága folytán állítható, hogy a filozófiai kontempláció ma is részét képezi a filozófiának. Az elemzések során a tanulmány egyrészt antik metafizikai, másrészt modern fenomenológiai megközelítésben tárgyalja
a filozófiai kontemplációt, és ennek eredményeként kívánja megmutatni e gyakorlat koroktól független jellemzőit.

Mindig szabad az akarat? A szabad akarat egy korlátozatlan elmélete

Péter Tamás Sági — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány célja megmutatni azt, hogy a szabad akarat indirekt, illetve korlátozó elméleteivel több komoly probléma is van, ezért érdemes a direkt, nem korlátozó elméletet választanunk a libertariánus álláspontok közül. A restriktivizmus öt jelentős gyengeségét emelem ki, amelyek szemléletesen mutatják meg az ilyen elméletek hibáit. Habár minden filozófus elmélete más és más, de úgy tűnik, az összes restriktivista elmélet rendelkezik ezen öt gyengeség valamelyikével, ezért érdemes nem-korlátozó álláspontot képviselniük mindazoknak, akik a szabad akarat libertariánus megközelítését fogadják el.

Bevezetés Szent Ágoston a Lélek halhatatlanságáról című írásához, valamint Corpus Christianorumának Retractationes (Felülvizsgálatok) című fejezetéhez.

Kevin Scheffer — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Doktori kutatásom fókuszában Szent Ágoston lélekről szóló filozófiája áll. Ennek a kutatásnak a részeként lefordítottam magyarra Ágoston korai művét, a De immortalitate animae-t. Célom, hogy ezt a művet elérhetőbbé tegyem a magyar nyilvánosság számára. Ennek érdekében írtam egy bevezető tanulmányt is, amely általánosságban foglalkozik a De immortalitate animae-val, valamint tartalmazza néhány saját elképzelésemet róla. Remélem, ez is hozzájárul majd Szent Ágoston magyar nyelvű olvasásához.

Bernáth istenérvei: Pszichofizikai harmónia és morális tudás

Bálint Békefi — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Bernáth László Létezik-e szabad akarat? c. könyvének negyedik fejezete röviden megfogalmaz két istenérvet: a pszichofizikai harmóniából és a morális tudásból vett argumentumokat. Ez a reflexió először amellett érvel, hogy ezek az istenérvek a szabad akarattól lényegileg függetlenek, arra való hivatkozás nélkül is plauzibilitásvesztés nélkül megfogalmazhatók. A cikk másodszor azt járja körül, hogy hogyan illeszthetők be ezek az alapvetően abduktív, filozófiai költség-haszon elemzésre épülő érvek Bernáth tágabb,
anti-bayesiánus és transzcendentális jellegű ismeretelméletébe.

Poszt-modern metafizika

Gergely Ambrus — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Huoranszki Ferenc Túl a modern metafizikán című kötetének recenziója.

A foglyul ejtett szabadság: ellentmondások és paradoxonok

Boldizsár Eszes — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Bernáth László Létezik-e szabad akarat? című tanulmányában a fenomenológiai konzervativizmus módszerét alkalmazva jut el a szabad akarattal kapcsolatos mérsékelt libertariánus álláspontjához. A vele ellentétes álláspontot képviselő progresszív szcientista metafizikussal való nézeteltérés szerinte a megszokott érvelési technikával feloldhatatlan marad, ezért a kialakuló patthelyzeten csak az episztemikus normákra és helyzetünkre reflektálva juthatunk túl. Írásomban megpróbálom megmutatni, hogy nem ez az egyetlen módja a továbblépésnek, az általam ajánlott kivezető úton haladva azonban a konzervatív metafizikus nézetem szerint a felmerülő ellentmondások és paradoxonok miatt nem tarthatja fenn azt az állítását, hogy az ő megoldási javaslata racionális megoldást nyújt a szabad akarat problémájára.

A lehetőség világai

Dániel Kodaj — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Kocsis László és Tuboly Ádám Tamás által szerkesztett, Lehetséges világok című kötet recenziója.

Szabadságot a zombiknak!

Miklós Márton — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

A tanulmányban Bernáth László Létezik-e szabad akarat? című művében kifejtett, a szabad akarat fogalmával és létezésével kapcsolatos koncepciójának néhány fontosabb elemét elemzem és kritizálom. Először amellett érvelek, hogy a szabad akarat fogalmához nem tartozik hozzá a fenomenális tudatosság, vagyis létezhetnek tudattalan szabad akarati döntések. Erre támaszkodva a szöveg további részeiben kritizálom Bernáth azon érvelési stratégiáját, hogy a szabad akarat létezése mellett a fenomenológiai konzervativizmus módszertani elvére hivatkozva bizonyos akaratlagos döntési helyzetek belső tapasztalatának fenomenológiájára támaszkodva érvel. Ha ugyanis a szabad akarat fogalmának nem lényegi eleme, hogy az ilyen helyzetek fenomenálisan tudatosak, akkor a létezésük mellett vagy ellen sem érvelhetünk kizárólag az ilyesfajta tapasztalatok fenomenológiájára támaszkodva. Végül Bernáthnak azon koncepciója ellen sorakoztatok föl érveket, amely úgy állítja be, mintha a szabad akarat körüli vitát egy, a belső tapasztalat fenomenológiáját komolyan vevő metafizikai konzervatív és egy, a belső tapasztalat helyett inkább az empirikus tudományokra támaszkodó metafizikai progresszivista álláspont, sőt világnézet feloldhatatlan ellentéte alkotná. Ezen összebékíthetetlen álláspontok reménytelen harcáról szóló kép helyett a tanulmány végén inkább a racionális érvek erejében bízó, optimistább képet igyekszem sugalmazni.

Költségek és kockázások

Kristóf Váncza — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Tanulmányomban három problémát, ellenvetést fogalmazok meg Bernáth László Létezik-e a szabad akarat? c. könyvével kapcsolatban. Állításom szerint (1.) Bernáth érvelése során metodológiai hibát követ el, amikor nem foglalkozik kellő alapossággal azzal, hogy saját pozíciója szükségszerűen implikálja a teizmust. (2.) A lelkiismeret jelensége sokkal ingatagabb lábakon áll, semhogy alapja lehetne annak az antropológiának és etikának, amelyet alá kellene támasztania. (3.) Nem igaz, hogy az akaratszabadság végképp fel nem oldható vitájában szereplő felek közül Bernáth álláspontja végső soron objektíven racionálisabb volna.

A szabadság kockázata

László Bernáth — k, 20 máj 2025 00:00:00 +0000

Ebben a tanulmányban válaszolok Békefi Bálint, Eszes Boldizsár, Márton Miklós és Váncza Kristóf Létezik-e szabad akarat? című könyvemmel szemben felhozott ellenvetéseire.