A tudományfilozófia és a fenomenológia metszéspontján

Gondolatok Vajda Mihály első alkotói korszakáról

Absztrakt

Vajda Mihály a több mint fél évszázadot felölelő életművében időről időre visszatért az akadémiai tudományosság „absztrakt igazsága” és az úgynevezett életvilág „prózai valóságtapasztalata” érzékeny problematikájához. Első alkotói korszakában Vajda az evidencia-kérdést, illetve az analitikus versus szintetikus ítéletek igazságkritériumait vette nagyító alá. Nincsenek örök és megkérdőjelezhetetlen evidenciák, tudományos igazságok, mert a tudomány maga is a változó társadalmi gyakorlat (praxis) része, és a természettudományok, noha az embertől független természetet írják le, illetve próbálják rendszerbe foglalni, mindig egy adott korszak embere számára adott természetet ábrázolnak. A filozófia nem adhatja fel eredeti, az univerzális világértelmezésre irányuló és egyben a társadalmi praxishoz szorosan tapadó küldetését, ezért nem fogadhatja el azt sem, hogy az „egyik tudomány a többi között” szerepébe kényszerüljön. A tanulmány utolsó harmada a tragikusan fiatalon elhunyt Erik Grigorjevics Jugyin Rendszerelmélet és tevékenységelv címmel, a múlt század hetvenes éveiben megjelent munkájának a tudomány és a filozófia kapcsolatát érintő fejezetét elemzi. Jugyin ugyancsak kiáll a filozófiai tudás autonómiája mellett, és azt hangsúlyozza, hogy a filozófia sohasem veszíti el az olyan, alapvetően világnézeti és vallási gyökerű tudásformákkal való kapcsolatát, mint a folklorisztikus és más naiv valóságkonstrukciók.