Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle

A bőrpigmentáció, UV addikció és a D-vitamin kapcsolatának vizsgálata

h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

A Szerzők a pigmentáció, UV-függőség és D-vitamin közötti kapcsolatot és azok evolúciós összefüggéseit mutatják be a közelmúltban megjelent új kutatásokra alapozva. Ismeretes, hogy a tartós UV expozíció egyesekben függőséghez hasonló állapotot képes kiváltani, melynek mechanizmusában a keratinocitákból UV hatására felszabaduló β-endorfin felelős. Az UV addikció evolúciós haszna az UV-sugárzást követő D-vitamin szintézis lehet. A D-vitamin szintézis evolúciós hajtóereje volt az északi féltekén megjelenő világosabb bőrnek is, így feltehetőleg az UV okozta kellemes érzés is hasonlóan segíthette egykor a hormon szintézisének maximalizálását a napon töltött idő növelésével. Azonban a túlzott UV expozíció számos bőrrák rizikóját emeli, ezért fontos a D-vitamin, pigmentáció és UV sugárzást követő kellemes érzések pontosabb megértése.

Bőr mikrobiom, diszbiózis és bőrbetegségek

Katalin Ferenczi, Krisztián Németh — h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

Az emberi bőr rendkívül változatos mikrobiomot rejt magában, amely számtalan mikróbából, köztük baktériumokból, gombákból, vírusokból és atkákból áll. Ezek a mikroorganizmusok együttesen fontos szerepet játszanak a bőr fiziológiájában, immunválaszok elindításában és egy antimikrobiális védőháló kialakításában. Számos tényező befolyásolja a bőr mikrobiom diverzitását. A kommenzális és szimbióta mikroorganizmusok összetételének megváltozása a mikrobiom egyensúlyának felborulásához vezethet, és az így kialakult diszbiózis szerepet játszhat különbözőm gyulladásos bőrbetegségek patogenezisében. Ebben az áttekintésben egy rövid összefoglalót adunk a mikrobiális diszbiózis és a gyulladásos bőrbetegségek kapcsolatáról.

Új képalkotó modalitások bemutatása a bazálsejtes karcinóma tumorszéleinek meghatározására

h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

A bazálsejtes karcinóma (BCC) a leggyakoribb rosszindulatú daganat a fehér bőrű lakosság körében. A klinikai diagnózis felállítása után több kezelési alternatíva áll rendelkezésünkre, mint a sebészi kimetszés, a krioterápia vagy a Mohs mikrografikus sebészet (MMS). MMS-sel eltávolíthatók a BCC léziók és még az eljárás alatt megtörténik a fagyasztott metszetek szövettani vizsgálata, hogy megállapítsák, épben történt-e a kimetszés. Az MMS a legnagyobb pontosságú sebészi szél kiértékelést és a legmagasabb gyógyulási arányt biztosítja az összes jelenleg rendelkezésre álló kezelési eljárások közül. A noninvazív képalkotó technológiák, mint a magas frekvenciájú ultrahang (HFUS), az optikai koherencia tomográfia (OCT), a vonalmezős optikai koherencia tomográfia (LC-OCT) és a reflektancia konfokális mikroszkópia (RCM) ígéretes alternatívákat kínálnak a klinikai értékelés helyett a biztonsági szegélyek preoperatív meghatározására. Mind az négy bemutatott képalkotó modalitás (HFUS, OCT, LC-OCT és RCM) ígéretesnek bizonyul a BCC sebészi széleinek megállapításában, így a vizsgáló orvosok még a műtét előtt információt kaphatnak a daganat kiterjedéséről és a rekonstrukció várható módjáról. Közleményünkben összefoglaljuk a felsorolt képalkotó technikák előnyeit és hátrányait, amely segítséget nyújthat a kezelő bőrgyógyászok számára a BCC ellátása során.

Kis molekulájú inhibitorok – új távlati lehetőségek a hidradenitisz szuppurativa (HS) kezelésében

Krisztián Németh , Hajnalka Jókai — h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány fejlődése új távlatokat nyitott megannyi kórkép, köztük daganatok, autoimmun megbetegedések és immunmediálta krónikus gyulladások kezelésében. Közös ezekben, hogy a pathogenezis molekuláris szintű megismerésével egyre nagyobb hangsúly helyeződik a célzott terápiás lehetőségek kutatására és gyakorlatba történő bevezetésére. A follikuláris okklúziós tetrád tagjaként ismert HS kezelésében ennek bizonyítéka az európai és amerikai hatóságok által is engedélyezett monoklonális antitestek, a TNF-α gátló adalimumab és az IL-17 ellenes secukinumab sikerrel történő alkalmazása. A jelentős életminőség romlással, fokozott fizikai és pszichoszociális teherviseléssel jellemzett középsúlyos és súlyos formákban azonban továbbra is óriási az igény a célzott terápiák bővítésére. Közleményünkben áttekintjük azokat a legújabb terápiás célpontokat, melyek számos korábbi, illetve jelenleg is folyamatban lévő klinikai vizsgálat tárgyát képezik. Szót ejtünk az HS kezelésében használt kis molekulasúlyú inhibitorokról és néhány kevésbé ismert, innovatív terápiás megoldás potenciális szerepéről is.

Hol tartunk a hajhullás kezelésében?

Péter Friedman Cserhalmi, Krisztián Németh — h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

Világszerte egyre több beteget diagnosztizálnak hajhullással kapcsolatos problémákkal. Egészen a közelmúltig az alopecia terápiás lehetőségei korlátozottak voltak, de az utóbbi években egyre több új terápiás modalitás látott napvilágot, ami reményt ad a hajhullás hatékonyabb kezelésére. Ebben az összefoglalóban áttekintjük a jelenleg használt leghatékonyabb helyi és szisztémás kezelési módszereket, kezdve a Janus kináz inhibitoroktól (JAKi), a vérlemezkékben gazdag plazma (Platelet Rich Plasma vagy PRP) kezelésen át, az antiandrogén (finaszterid, spironolakton stb) és minoxidil terápiáig, valamint említést teszünk a digitális trichoszkópiáról.

Kombinált kortikoszteroid és etanercept terápia toxikus epidermális nekrolízisben

h, 24 jún 2024 00:00:00 +0000

A szerzők egy lamotrigin által indukált toxikus epidermális nekrolízis (TEN) miatt hospitalizált 34 éves nőbeteg esetét mutatják be. A beteg hospitalizációjakor észlelt kezdeti klinikai kép alapján bőr-, valamint száj- és genitális nyálkahártya érintettséggel járó TEN diagnózisa merült fel, melyet a szövettani vizsgálat később alátámasztott. A megkezdett magas dózisú szisztémás kortikoszteroid kezelés mellett észlelt progresszió miatt, a hospitalizáció második napján a terápia etanercepttel való kiegészítése mellett döntöttünk. A beteg összesen 2x50 mg etanercept kezelésben részesült, három nap különbséggel, indikáción túli gyógyszerrendelési engedély birtokában. A kortikoszteroid dózisának fokozatos csökkentése mellett a betegség progressziója megállt, az alkalmazott kombinált terápia mellett adverz esemény nem lépett fel. Tekintettel a betegség ritkaságára, kevés evidencia áll rendelkezésre a TEN esetén alkalmazható terápiás lehetőségekről. Esetünkben az etanercept kezelés indikáción túli gyógyszerrendelési engedély birtokában történt. Tudomásunk szerint Magyarországon elsőként alkalmaztunk TNF-α gátló etanerceptet TEN-ben és eredményeink megerősítik azon irodalmi adatokat, melyek szerint a kortikoszteroidok etanercepttel való kombinációja biztonságos és valószínűleg hatékony kezelés TEN-ben, csökkenti a kortikoszteroid igényt és lerövidíti a felépülési időt.